Egyiptomi szimbólum: az egyiptomi ankh kereszt
Az ókori Egyiptom és a világ egyik leghíresebb és legtöbbet használt szimbóluma az ankh kereszt. Ez egy kereszt, amelynek teteje egy hurokban végződik, kulcshoz hasonló formában, és amely az örök életet, a reggeli napot, a megtisztulást, az élet éltető vizének erejét, a tisztánlátást, valamint az ellentétek – mint a föld és az ég, illetve a férfi és a nő (Ízisz és Ozirisz) – egyesülését jelképezi.
A szimbólum a “Ízisz istennő csomójához” és annak i. e. 3150–2613 közötti erőteljes kultuszához kapcsolódik. A kopt keresztények crux ansata néven is ismerik, amely az életet és a halhatatlanságot jelképezi. Ez a szimbólum megjelenik a festményeken, a templomok falain és a sírokban, mivel a lét kulcsának számított, és amulettként használták az isteni védelem biztosítására.
Az egyiptomi jelkép jelentése: Ízisz csomója
Aussi connu sous le nom de Tiet/Tyet, más néven Ízisz csomója vagy Ízisz vére, amely nagyon hasonlít az ankh szimbólumhoz, azzal a különbséggel, hogy karjai lefelé görbülnek. Vörös kőből vagy üvegből készült temetkezési amulettként szolgált, és számos istennőhöz, köztük Íziszhez is kapcsolódott. Az örök élet és a feltámadás gondolatát jelképezi.
Egyiptomi ábrázolás: a Dzsed-oszlop
“Ozirisz gerince” néven ismert, az erőt és a stabilitást jelképezi, és kapcsolódik az alvilág istenéhez, Oziriszhez, valamint a teremtés istenéhez, Ptahhoz, ami a feltámadás és az örök élet szimbólumává teszi. Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a Dzsed-oszlop a négy oszlop egyesülése volt, amelyek a föld négy sarkát tartották.
Emellett termékenységi rúdként is használták, amelyet olyan ünnepségeken emeltek fel, amelyek az élet egyensúlyát és a túlvilágba vetett reményt hangsúlyozták, amit az ókori Egyiptom nagy istenei nyújtottak. Egy Dzsed-oszlop gyakran megtalálható a koporsók alján, ahol az elhunyt gerince pihent, hogy lelke felemelkedhessen és járhasson a túlvilágon.
Uasz, az isteni jogar
Ez a szimbólum egy szertartási botot ábrázol, amelynek villás vége és állatfejre emlékeztető feje van, és gyakran az ankh mellett, vagy egy isten (leggyakrabban Széth vagy Anubisz) kezében jelenik meg.
Az uralmat és a hatalmat jelképezi, és úgy tartják, hogy az elhunytról is gondoskodik; gyakran használták sírmellékletként.
Egyiptomi szimbólum jelentése: a KA az ókori Egyiptomban
A Ka szót általában “léleknek” vagy “szellemnek” fordítják. A ka az egyén születésekor jött létre. Úgy hitték, hogy a kos fejű Hnum isten a fazekaskorongján formálta meg a ka-t, amikor valaki megszületett. Azt gondolták, hogy amikor valaki meghal, “találkozik a Ka-jával”. Egy személy Ka-ja a test halála után is tovább élt.
Egyes sírokban kis házmodelleket is elhelyeztek, mivel a Ka-nak szüksége volt egy helyre, ahol lakhat. Étel- és italáldozatokat hagytak a sír bejáratánál, hogy a Ka ehessen és ihasson.
Az egyiptomi skarabeusz, Hepri
Az átalakulást, a halhatatlanságot és a feltámadást jelképező, ikonikus skarabeusz valójában egyfajta trágyagumó-bogár, amelyet az istenekhez kapcsoltak. Miért? A bogár petéit egy trágyagolyóba rakja, amely az utódait táplálja, miután kikelnek. Úgy vélték, hogy a trágyabogár története azt jelképezi, ahogyan az élet a halálból ered.
Hepri isten története a trágyabogárból merít ihletet, mivel úgy tartották, hogy ő gördíti a napot az égen – éjszaka biztonságban tartva azt az alvilágban, majd segítve, hogy másnap hajnalban felkeljen.
Egyiptomi szimbolika: a lótuszvirág az ókori Egyiptomban
A lótusz szimbóluma valódi ikonnak számít az egyiptomi mitológiában és az ókori egyiptomi művészetben. A virág, más néven “tavirózsa”, éjszaka bezárul, a víz alá süllyed, majd reggel újra kinyílik, ezért vált a nap, a teremtés és a megújulás szimbólumává.
A lótusz Atum-Ré napistenhez kapcsolódik, mint egy óriási lótuszvirág, amely Nun őseredeti vizeiből emelkedett ki, és amelyből a napisten megjelent, valamint Ozirisz kultuszához, ahol szimbólumként a temetkezési képvilághoz kapcsolódott, illetve az elhunythoz, aki belép az alvilágba, ami a reinkarnációt jelképezi.
A szimbólumot gyakran használták a művészetben Felső-Egyiptom megjelenítésére. Egyiptom-szerte megtalálható díszhelyeken, az egyiptomi oszlopfők építészetében, az élet fáját ábrázolva, a sírokban, a hieroglifákban, papiruszra írva, valamint az isteni fáraók trónjain és fejdíszein.
Egyiptomi szimbolizmus: a Sen
Egy kötélből formált kör, amelynek nincs sem eleje, sem vége, hogy megszakítás nélküli köteléket alkosson, amely a végtelent, a teljességet, az örökkévalóságot és a védelmet jelképezi, ami rendkívül népszerűvé és széles körben ábrázolttá tette ezt a szimbólumot.
A “Sen” szó az ókori egyiptomi szóból ered, amely azt jelenti, “körülvesz“, és a Sen amulettet mindenki viselte, beleértve a királyokat is
Számos istenséget, például Hóruszt és Íziszt is a Sent tartva ábrázolták, ami miatt az ókori egyiptomiak a Sent a szimmetria és a tökéletesség szimbólumaként tisztelték.
Vedzsat szem (Hórusz szeme)
Uto, Vedzsat vagy Uadzset néven is ismert, Hórusz szeme a gyógyulást, a védelmet, a jó egészséget és a királyi hatalmat jelképezi, ez a leghíresebb az ókori egyiptomi szimbólumok közül. A bal szem az ég istenéhez, Hóruszhoz tartozott, aki azt feláldozta, hogy megmentse apját, Oziriszt.
Ez a szimbólum rendkívül híres és erőteljes volt a korban, mivel gyógyító erőkkel rendelkezett, és orvosi eszközként is használták a hozzávalók mérésére a gyógyszerek elkészítésekor. A bal szem a holdat képviseli, és az áldozat szimbólumának tartják. A jobb szemét Ré, a napisten szemeként ismerik.
Ré szeme
Nem szabad összetéveszteni Hórusz szemével: Ré szeme abban különbözik, hogy a jobb, nem pedig a bal szemről van szó. Ré egyiptomi napisten volt, és szemét hatalmának kiterjesztéseként tartják számon. Bár Ré szeme sok tekintetben ugyanazokat a fogalmakat tükrözi, mint Hórusz szeme, a veszély és az erőszak aspektusát is magában hordozza, mivel a nap forróságát és haragját jelképezi.
Jogar és korbács (Heka és Nehaha)
A jogart és a korbácsot az állam hatalmának, valamint a király alattvalói feletti abszolút erejének és uralmának szimbólumaként tartották számon. A “Heka” szó Ozirisz egyik jelzője, amely azt jelenti, “uralkodni“, és a királyi hatalom és uralom szimbólumának tekintik.
A Sebá
A sebá a csillag ábrázolása az egyiptomi művészetben. Egy ötágú, egyenlő szárú tengeri csillagra emlékeztetve a sebá a csillagképek, azaz a csillag-istenek szimbóluma volt. Körbe zárva a sebá a Duatot, vagyis a túlvilágot jelképezte, ahol a nap minden éjjel eltűnt, és ahová a holtak lelkei felemelkedtek a halál után. A sebá szó jelentése “tanulás” vagy “fegyelem“, és kapukhoz, átjárókhoz kapcsolódik.
A 6 egyiptomi korona
1. A Hedzset korona
A Fehér Korona. Ez volt Felső-Egyiptom (dél) koronája.
A Hedzset a hivatalos fáraói korona neve, amely Felső-Egyiptom királyi rendjelei közé tartozott. Egy nagy, kúp alakú, fehér színű fejdíszről van szó. Alsó- és Felső-Egyiptom hosszú és gazdag története során a fáraókat dicsőséges, egyedi jelvényeikben ábrázolják, amelyek két különálló nemzet létezésére utalnak, amelyeket egyetlen uralkodó alatt egyesítettek.
A jellegzetes koronák – a Vörös Korona (Desret), amely Alsó-Egyiptomot képviseli és a Fehér Korona (Hedzset)
amely Felső-Egyiptomot képviseli – a királyi szimbolika fontos részét képezték. Az ország egyesítése után a Hedzsetet összeillesztették a Desrettel, így jött létre a Pszchent, Egyiptom kettős koronája.
A Hedzset több egyiptomi istenséghez is kapcsolódik. Számos esetben Nehbet istennőt ábrázolták, amint viseli, és Hóruszt, a sólyomistent is gyakran ábrázolták a fehér koronában.
Ozirisz isten szintén kapcsolódik a Hedzsethez, mivel az a vörös strucctollakkal kombinálva alkotja Ozirisz egyedi Atef koronáját.
Azok az anyagok, amelyekből a Hedzset készült, a puszta feltételezés tárgyát képezik, mivel mindeddig egyetlen fehér koronát sem találtak. Ez arra utal, hogy a korona a következő uralkodókra öröklődhetett, ahogyan az a mai monarchiákban is szokásos.
2. A Desret korona
A Vörös Korona. Ez volt az a korona, amely Alsó-Egyiptomot (észak) képviselte
A Desret (a Vörös) megerősítette a királyt Alsó-Egyiptom uralkodójaként. Bár ezekből a koronákból egy sem maradt fenn (tudomásunk szerint), a kutatók feltételezése szerint szövetből vagy bőrből készültek, egy szállal, esetleg rézzel, amely spirálban végződött.
A vörös korona, vagyis a desret, minden bizonnyal Felső-Egyiptomból ered, bár végül Alsó-Egyiptom szimbólumává vált. Egy nagy edény cserépdarabja, amely a késő Nakada I időszakból származik, Nubt városa, Széth városa közelében, domborműves ábrázolást hordoz a vörös koronáról, a Narmer-palettán (az egyik oldalon) pedig a király alakja vörös koronát viselve látható.
Az egyiptomi mitológia szerint a Desretet Geb adta először Hórusz istennek, hogy jelképezze uralmát Alsó-Egyiptom felett. Uadzset istennő viselte, és a Középbirodalom idején “nt” néven is nevezték, Neith istennővel való kapcsolata miatt.
3. A Pszchent korona
A kettős korona, amelyben a vörös és a fehér korona egyesül, hogy az egyesített Egyiptomot jelképezze. Bár Egyiptom nem mindig volt egyesített nemzet, ezen a módon erősebb volt. Ezért volt kívánatos az egyesítés. Narmer (Ménész), az i. e. 3100 körül alapított első dinasztia megalapítója volt az első ember, aki ezt a koronát viselte.
4.Az Atef korona
Az Atef koronát Ozirisz viselte. Felső-Egyiptom fehér koronájából áll, a vörös tollak pedig Buszíriszt, Ozirisz deltavidéki kultuszközpontját jelképezik.
5. A Hepres korona
A kék korona (a Hepres) egy kék szövetből vagy bőrből készült fejdísz volt, bronz- vagy aranykorongokkal díszítve. A kék koronát csatákban és szertartásokon viselték.
6. A Nemes fejdísz
A Nemes fejdísz, vagyis a királykék csíkos fejdísz nem valódi korona, hanem egy szövet, amely gyakran egy koronát és a fej hátsó részét takarja. A szövet két része a fülek mentén lógott lefelé, a vállak elülső részén, a hátsó részen pedig a szövetet egy fonatba kötötték össze, és gyűrűkkel látták el. A mitikus Uraeusz kígyó, amelyet istenek és királyok viseltek, gyakran társult ehhez a fejdíszhez, és a hatalmat és az uralmat jelképezte a férfiasság és a föld jóléte felett.
A Nemes szigorúan véve nem korona, hanem inkább csíkos fejfedő. Az egész fejet befedte, néha egy kicsit lejjebb is nyúlt a hátban, és két hosszú szárnya volt, amelyek a fülek mögött és a két váll előtt lógtak. A nemes első ábrázolása (uraeusszal) Den első dinasztiabeli elefántcsont címkéjén található. Az uraeuszon kívül néha a kettős koronával is kombinálták (például II. Ramszesz Abu Szimbel melletti nagy szobrain).
Az uraeusz
Az uraeusz a szuverenitás, a királyság, az istenség és az isteni tekintély szimbólumaként szolgált az ókori Egyiptomban.
Az uraeusz Uadzset istennő szimbóluma, aki az egyiptomi istenségek egyike a legkorábbiak közül, és akit gyakran kobraként ábrázoltak. Kultuszának központja Per-Uadzsetben volt, amelyet később a görögök Butónak neveztek.
A Nílus deltájának védőnőjévé és egész Alsó-Egyiptom oltalmazójává vált, így képmását a fáraók fejdíszként viselték, kezdetben Uadzset testeként a fej tetején, vagy a fejet körülvevő koronaként, amely mindig koronájuk szerves részét képezte, jelezve védelmét és a föld feletti hatalom átruházását. A fáraót csak az uraeusz viselése alapján ismerték el, ami legitimitást biztosított az uralkodónak.
Az uroborosz
Az uroborosz a nap szimbólumainak egyike, amely Aton utazásait jelképezi, a napisten egyik megjelenési formáját. Az újjászületést, az állandóságot és a megújulást jelképezi. A szimbólum akkor jött létre, amikor Atum a sötét vizekből egy minden reggel megújuló kígyó formájában emelkedett ki.
A végtelen szimbólumaként ismert, és számos különböző kultúrában használják, például a görög és a skandináv mitológiában is.
Ezzel véget ért cikkünk, most már valamivel többet tud az egyiptomi szimbólumokról és azok jelentéséről, még ha ez a lista nem is teljes: az ókori Egyiptom még számtalan felfedezésre váró történetet rejt.
Ha tetszett ez a cikk, íme néhány kapcsolódó cikk, amelyeket imádni fog:
- Az egyiptomi ankh kereszt jelentése
- Hórusz szemének jelentése
